Rátkay
A héten egy fiatal, még nem híres, de nagyon ügyes lemezlovast fotóztam. Egyik jó barátom ismerőse és valahogy szóba jött egy fotósorozat elkészítése a készülő weblapjához, plakátokhoz stb. és rám esett a választás, mint fotós… Lebeszéltük az időpontot.Mikor, hol és hogy mit hozzon. Szerdára sikerült megbeszélni.A suli műtermét találtam a legalkalmasabbnak egy ilyen sorozat elkészítésére, megbeszéltük, hogy hozza a keverőt, fülest, füstgépet és egy stroboszkópot ha tud. Sajnos nem tudott füstöt és stroboszkópot de azt hiszem egy jó kis sorozat született, nekem legalábbis tetszenek a fények a képeken és a hangulat, azt hiszem sikerült elérni amit szerettem volna és bízom benne, hogy ő is örül a végeredménynek…
Messiások
2009. augusztus 13. - december 31., Debrecen, Modem
Muszáj leírnom. Elmentünk csütörtökön a sulitól, megnéztük és még most sem tudtam teljesen feldolgozni azt a rengeteg dolgot amit ott láttam. Amikor ott voltam nem is tudom mit éreztem mikor végignéztem. Volt egyszerűen csodálatostól az elképesztően undorítóig minden. Valaki szerint ez is művészet, csak nem szép. Én talán úgy fogalmaznám meg a látottakat, hogy számomra értelmetlen dolgokat elkövető emberekről videó, mellyel a művészek megbotránkoztatást szeretettek volna kelteni. Sikerült nekik. Nem mindennapi látvány ahogy szexuális aktus közben az emberek vérrel locsolják magukat és állati belsőségeket kennek egymásra, olykor “dugják” fel a hölgynek.Nem értem ezt az 1970-es években Alice Nitsch, hogy akarta megértetni az emberekkel, vagy elfogadtatni, amikor most 2009-ben is elég nagy port kavarnak még a munkái, főleg, hogy 12-es karika volt kirakva. Érdekes volt egyébént itt figyelni az emberek reakcióját a szobában és érdekes, hogy ez a terem ami nem volt olyan nagy és “érdekes” volt, talán itt töltötték az emberek a legtöbb időt, én is, egyszerűen lefagytam, hogy ilyen van?Ez művészet?Ezzel mit akar kifejezni?És vegyes érzelmekkel mentem tovább, ahol ezután láttunk August Brustól is “munkákat”, aki sokkal tovább ment, saját nyílt színi performanszain borotvával vagdosta magát és saját testnedvében hempergett, levizelte borotvával ejtett sebeit. Ezek után igazi megkönnyebbülés volt Rudolf Serrano halott emberekről készült, óriásra nagyított képei. Volt halálra égett ember, megfulladt férfi… Ebben a teremben volt még a ma élő legdrágább női művész, Marlene Dumas pár művével.Voltak még formaldehidben lévő belső szervek és agy például. Láthattuk ahogy Sigali Langhau egy tengerparton, szögesdróttal hullahoppkarikázik, ahogy egy másik nő pengével egy jelet vág a hasára. Andy Warhol, Alvás című szobája ahol volt egy ágy és egy nagy kivetítőn nézhettük ahogy egy embert alvás közben felboncolnak azt hiszem “inkább kimentem, nem láttam”. Szóval vegyes érzelmek, mert volt rengeteg híres kiállító gyönyörű munka, festmények, plasztikák, szobrok amiért érdemes volt elmenni. Volt Dali, Picasso, Csontváry, Kokoschka, Munkácsy, Moholy-Nagy és sokan mások. Remek kiállítás volt egyébként, mondanivalóban gazdag, csak azt hiszem kell egy bizonyos idegállapot, hogy pár dolgot el lehessen viselni… Ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti menjen nézze meg és alkossa meg saját véleményét, mert nagyon merész és érdekes tárlat 1300 négyzetméteren. 130 művésztől több, mint 200 munka, melyek több mint 14 országból érkeztek most ide Debrecenbe, mely a következő csoportokra épül: Miféle test adatott nekünk?, A halott ember, A történelem ígérete, A megváltás keresztje…
Insanity
Elkészült, végre, elég sokat gondolkoztam, hogy mit, hogyan kellene.Elkezdtem keresgélni sminkeseket, fodrászokat, modellt.Vagyis a modellnél tudtam, hogy a Zsuzsival szeretnék dolgozni és szerencsémre össze is jött.Lebeszéltem vele mikor szeretném és elmondtam neki, hogy ilyen beteges dolgot szeretnék, ilyen elmezavaros lányt szeretnék ábrázolni és tetszett neki is az ötlet.Elkezdtem keresni ruhát ami megfelőle lenne és találtam a Miskolci Nemzeti Színház ruhakölcsönzőjében, ezúttal is köszönöm nekik.Aztán érdeklődtem sminkes után.Sokan ajánlották Monyók Ritát és vele is megbeszéltem a dolgokat, mit szeretnék stb. Fodrászt nem sikerült szerezni, de Rita megoldotta ezt is ügyesen.A fotózás a Szemere Fotóstúdiójában készült, ezért köszönet Zelei Erikának.A fotózás úgy gondolom remek hangulatban telt, Zsuzsi remekül nyújtotta azt a szerepet amire megkértem nagyon köszönöm neki és Ritának is az ötleteket, segítséget a fotózás alatt.Az utómunkával sok idő volt, mert a régi laptopom elromlott teljesen a Macbook meg csütörtökön jött, most postolom is a kedvenc képeimet a fotózásról.
Egy két megjegyzés: - Zsuzsi remek modell
- a kényszerzubbonyt már évek óta betiltották személyiségi okok miatt, tudtam meg most a fotózás előtt a Semmelweis
Kórháztól.
-a Macbook nagyon jó képfeldolgozó eszköz, gyors és nem vesz igénybe 60 percből 30-at a töltés, feldolgozás
-nagyon örülök, hogy elsőre így sikerült, de tudom, hogy még nagyon messze vagyok, csak az ilyen kis örömökből, fotózásokból ráébredek, hogy nagyon szeretem ezt csinálni.
Modell:Szmerek Zsuzsa Smink/haj:Monyók Rita Ruha:MNSZ Stúdió:Szemere Fotóstúdió
PróBaba
Elindítottam a blogom, fel is kerül első sorozatom, a “Próbaba”. Ez igazából stúdió gyakorlásnak indult és amikor hazaértem jöttek az ötletek.Milyen lenne ilyen és ilyen képkivágásokkal?Érdekes részletekkel.De nem volt elegendő kép és elkezdtem rajzolgatni ami eszembe jutott és úgy döntöttem újra fotózom a babákat úgy ahogyan szeretném.Néhol a részletek sem voltak szépen megvilágítva és szerettem volna szebbet és egy kis sorozatot összehozni.Így sikerült két nap alatt a teljes sorozatot összeállítani:
